Mecho Wars

Mint azt rendszeres olvasóink bizonyára látták, az elmúlt hetekben szinte párhuzamosan futottak az N-Gage-es és a legjobb iPhone-os játékokat bemutató cikksorozataink. Bár a Symbian Series 60 platform rajongói sokszor kértek minket, hogy teszteljük az N-Gage-es és a sima Symbianos játékokat is, a visszajelzések és a cikkek olvasottsága alapján úgy látjuk, hogy az Apple platformjának sokkal nagyobb sikere van, ezért most pár hétig ismét ezzel fogunk jelentkezni, reméljük, hogy sokak örömére. Már csak azért is tűnik logikusnak ez a döntés, mert az i-platformra szinte minden nap jön ki egy olyan alkalmazás, melyet meglátva még a mi állunk is leesik a földre.

Eheti első alanyunk egy olyan program, melyről régóta szivárognak ki az információk, így meglehetősen sokan — köztünk én is — várták már az érkezését. Ennek oka, hogy egy olyan játékstílust honosít meg a platformon, melynek valamiért nem voltak képviselői, pedig teljesen logikus lenne, hiszen a többi kézikonzolon nagy sikert arattak: természetesen a stratégiai harci szimulációról van szó. Mit is jelent ez? Egy körökre osztott stratégiai játékot, ahol az építkezés kizárólag nyersanyagtermelő épületek elfoglalására és egységek gyártására korlátozódik, a győzelem kulcsa tehát nem ez. Helyette jól kell kombinálnunk harci egységeinket, ki kell használni a terep adta előnyöket, valamint oda kell figyelnünk a környezetünk változásaira is. Ha valaki játszott az Advance Wars nevű (egyébként kiváló) programmal, az most tudja, hogy miről beszélek.

A Mecho Wars egy fiktív ufós világban játszódik. Én ezzel a stílussal eddig csak közép vagy modern kori változatban találkoztam, ott kicsit jobban is tetszett a dolog, mivel elég egyértelmű beazonosítani, hogy melyik egység mi ellen jó és mit tud — teszem azt, a katyusa messzire lő, de a tank közelről kinyírja. Itt most ilyen meg olyan ufóink vannak, természetesen annyi egység nincs, hogy lehetetlen legyen megjegyezni azok tulajdonságait, de azért kell játszani egy-két órát, mire minden menni fog. Egyébiránt a stílusban teljesen átlagos játékról van szó, az egyedüli különlegesség, hogy a vizes pályákon éjjel megfagynak a tavak, melyeken így át lehet menni egységeinkkel — ez sok dolgon változtat. A grafika és a csatákat kísérő animációk közepesek, a történet a követelményeknek megfelel, az irányíthatóság kiváló, összességében tehát figyelemre méltó alkotásról beszélünk, melyről a lassan már szállóigévé váló mondatomat tudom elsütni: a műfaj rajongóinak kötelező, a többieknek pedig érdemes kipróbálniuk!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!